Sikolysivatag

Hangulattrack:

In Flames - Transparent

Valamikor régebben már linkeltem, de a napokban megint eszembe jutott egy kedves szám anyák napjára, és elgondolkoztam rajta, mennyire kell egy számnak durvának lennie. Mert én ugyan nagyon is szeretem így, de a Caps Lock-nak sincs értelme, ha az ember sosem kapcsolja ki. Egy számban lennie kell egy kis dallamnak, egy kis előkészítő, vihar előtti csendnek, és mindezek után egy (több) mindent elsöprő tombolásnak. Még aznap találtam is egy régi klasszikust, ami kábé beleillene a képbe:

Aztán a végén meglepődtem. Talán ide sem embedeltem volna ezt a videót, ha nem döbbenek rá a lényegre: a két videóban ugyanis egy közös van, az énekes.

Na de nem is ezt szerettem volna leginkább idekunkorítani, hanem hogy gonoszságunk nemhogy alig fér el a lakásban, de a világűrből is jól látható: úgy döntöttünk, ideje Darahian-t jégre vinni. Egyáltalán nem átvitt értelemben. Persze (kizárólag) a hatás kedvéért késtünk egy jottányit, de a turnus fennmaradó másik felében könyörtelenül megtartottuk a húsdarálást.

Igazság szerint csalódtam - persze pozitívan.

Az elképzelésem (egyetlen eddigi tapasztalat alapján) az volt, hogy mire odaérünk, találunk egy, a jégen kétségbeesetten csapkodó, hanyattvágódott büdösbogár módjára küzdő harcost, aki távolról hasonlít Darahian földi maradványaira. A valóság pedig a "hol késtetek eddig" tekintet képében érkezett, szinte már egyenesen, és márhogynem életveszélytelenül felénk... siklván? sikolván? ...csúszva!

Szóval, mire megérkeztünk, alanyunk tökéletesen megtanult túlélni a felületen. Ugyan valami keleti mágustól tanulhatta a praktikákat, de csodák csodája, a fizika megalázkodva hajtott fejet karmozdulatai előtt, és EGYETLEN darab hanyattvágódás sem következett be. Részletezni nem is részletezem tovább, meg vagyon ez már írva; a történet ott lett érdekes, hogy érkezett a délután egy telefon, hogy "na, következő kori ma?"

Aztán sajna nem lesz megoldható mostanában, de most már tényleg kíváncsi vagyok a fejleményekre.

Jött továbbá albérletet nézni egy újabb látogató, aki szintén meglepett: minimális körülnézés után megkérdezte, mikortól lehet beköltözni, és ahogyan levettem, kábé már tegnap is jó lett volna. Nnnna, legalább nem hiába mosogattam el :D (bár szerintem nem sok köze volt hozzá).

Kíváncsi vagyok, egészen jó fejnek tűnik. Csak ha ezek Rikával elkezdenek BESZÉLGETNI, én itt szóhoz nem jutok, az tutifix. De majd felveszem telefonnal, és visszajátszom lassítva...

Ja, és égen-földön kutatom a Brainstorm / Projekt Brainstorm / Agyhalál c. filmet; ha valakinek megvan, ne titkolja, megegyezés alapján adnék érte 20 Ft-ot, vesét, cirmos kandúrt, életet, C64-et (utóbbit azért lehetőleg nem, mert kell nekem is).

Update: megvan : ) (öcsém megkaphatja a macskát) 

Megint elbasztam. 25-én maradt esélyem LEGUTOLJÁRA, hogy átmenjek azon a vizsgán. Ha nem sikerül, csá egyetem. 

Az éjjel azt álmodtam, hogy a pokolra kerültem.

Namost, életvitelemet és felfogásomat figyelembe véve ez egyetlen módon lehetséges.

Érdemes elhinni a keresztény badarságokat?

Huhúúú, sose voltam még ennyire kész...

Kedvesem ledoktorált, és voltunk egy kicsit megünnepelni is...

Szerintem egy picivel több backspace-szel írtam ezt a bejegyzést, mint amennyivel több hasznos leütéssel...

A csaj orvos és mentőtiszt! Szeretem! 

Ezerhatszáz mondatot kellett volna már írnom eddig, újakat meg azért nem akartam (még ha ilyen rövidek is), mert meg akartam tartani az időrendiséget, de ezt most akkor is muszáj.

Szóval időközben rájöttem, hogy nem csak egy nő tud dögös lenni.

A hűtőgép is...

Már régebben is feltűnt, hogy odabenn valami nem érzi jól magát (érdekes, pedig én jól éreztem), és ki is dobtam egy gyanúsnak tűnt, félig evett májkrém-konzervet (megjegyzem, én nyomós májkrémet szoktam a hűtőben hagyni :) ). A gyanús, sőt, később egyértelmű szag viszont csak nem akart távozni. Így hát nekiálltam a keresésnek még egyszer. A következőkre leltem:

- 1 db fonnyadt zöldpaprika (csá)

- 1 db egészen régi hurkamaradvány, kistányérostul folpackolva (csá, hoppáazanyád, egy tányér mínusz)

A folytatás azt hiszem, egyértelmű. Egy idő után már csukott hűtőajtó mellett is meggondoltam magam reggeli előtt, és elgondolkodtam rajta, hogy vajon Rika TÉNYLEG elvitte -e az állatot ivartalanítani egy hete.

Sajnos a második razzia után kidobott 2-3 darab megkezdett (és megzöldült, megszürkült) májkrémkonzerv ban(n?)olása sem oldotta meg a problémát, sőt, Parizert (Jeromos?) sem találtam meg a spájz aljában.

Andersen meghalt, nincs mese: tüzetes vizsgálat kellett. Kezdjük a legalaján! A hűtő aljában szokott lenni egy naagy műanyag tároló. Ebben kettő volt, a minőségük nem sokban ütött el a hűtő egyéb részeitől. Akkor hát hol a hiba (liba?)? Hát alattuk! Nos, kérem, a gép tartalma az elmúlt fél év során összefolyva próbálta meg átvészelni a megemésztést. Azt hiszem, sikerült.

Kis szünet.

B***meg, ez még mindig büdös!

Az mi ott a legfelső polc leghátuljában? Aha, valami becsomagolt kolbász lesz... ahogy megfogtam, összenyomódott, mintha lekvár lett volna.

Pedig, mint utólag rájöttem, nyomós májkrém volt.

Időrekord.

Hangulattrack:

Dope - Nothing for Me Here 

Ahogy július 11-én napközben véget ért a "központi" edzőtábor, szinte azonnal, 13-án el is kezdődött az edző által szervezett "saját" is.

Találka 7-kor a Tuskó parkolójában. Késői fekvés után korai kelés, teljesen képben vagyok, de mi is volt ez a csengés? Aha, telefon. És ilyenkor ezzel mit kell csinálni? Most nyomjak meg egy gombot? De melyiket? És egyáltalán, kié ez a telefon? Jé, ez mégiscsak az enyém...

Aztán nagy' nehezen összeszedem magam, és mivel még csak fél 6, elindulok kaját venni. Kifele jövet látom ám, hogy az edző kocsija már a megállóban parkol. Ne már, a legritkább esetben sem késik 2 percnél kevesebbet, most meg itt van kereken egy órával indulás előtt? Hogyhogy? Aztán jön a telefon, hogy már igazán menni kéne, kapkodjam a csülkeimet, mert 7 óra van. Summer time sucks. Bár én még nem mentem addig, mint a volt osztálytársam, akit a portás küldött haza aludni a suliból szombaton.

 Aztán utazás. Kellően bolondosan szemérmesen jó fej leányka került mellém a buszon, aki velem egy időben aludt el, majd miután arra ébredt, hogy rálóg a feje a vállamra, kikötötte a pulcsijával a szék támlájához : ).

Az első nap még nem voltak edzések, de aztán elég gyorsan rá kellett hangolódni a témára. Egy általános nap TERVE úgy nézett ki, hogy 9:45-11:30-ig edzés, déltől ebéd, 14:00-15:30-ig edzés, 19:00-től vacsora, aztán egyből fél óra nunchaku edzés,  majd futás. Na, edző bácsihoz híven ez egyes napokon úgy nézett ki, hogy edzés után fürdésmentesen kellett átszaladni az ebédlőbe, hogy le ne maradjunk ;).

És persze a kimerítő nap után egyértelműen fel kell frissülni, nyilván nem vízzel. Az még úgy-ahogy elnézhető volt, hogy a 15-16 éves korosztály azért megragadott egy sörösdobozt. Az kevésbé, hogy némelyiknek azért kezdtek eltűnni a mássalhangzói (legalábbis zöngésedtek).

Az viszont egyenesen viccszámba ment, amikor egy nyolcfős banda úgy gondolta, hogy ők még akarnak venni sert így 23:30 környékén. Az nem volt baj, hogy a legstabilabb menetgörbe is 1/2*sin(x) jellegű volt, csak hát hol is van ilyenkor bolt. Hát persze! A benzinkút! Hát ezek nagy bátran el is indultak nyolcan jóezsdédgívánog, zsördzerednéggérni módon. Tisztára meg voltak lepődve, amikor kérték a személyijüket. No, a kicsi csürhe vissza is érkezett, és hirtelen nagyon jó barátjuk lett Bálint (persze nem Bálint, de nem szeretek ennyire személyeskedni). Bálintról annyit kell tudni, hogy ugyan elmúlt 18, és erről papírja is van, viszont ForrestGumpi naivitása és gondolkodási sebessége miatt csak annyi látszik belőle, hogy egy mosolygós, rendes nagy gyerek. Na, hát vállbakarolva már vitték is a srácot, hogy ő majd vesz nekik sört. Az eladó helyében lehúztam volna a rolót, amikor megjelent ugyanaz az ordenáré társaság egy Bálinttal az oldalán, mondván, hogy Bálint most szeretne venni tizenpár doboz sört (mindezt a távolba révedve, szelíden mosolyogva).

Aztán később már akadt egyetemista korú sorstárs is, akivel LEHETETT VOLNA inni, csak... köhömm, most kellene, hogy jöjjön a Gerbera-sztori : ). Szóval a lényeg annyi, hogy szerdán délután a partra érvén sikerült találkozni Gerberával, de nehéz volt szót váltani, mert akkor kerültem először komolyan vízbe, és hirtelen 6 kölök állt körbe, hogy hát az edző most beszélni szeretne velem, menjek csak be a mélyebb vízbe. Na, innen úgy negyed órán keresztül csak úgy tudtunk a csajjal társalogni, hogy két másodpercenként dobáltam le magamról az apróbbakat, és csúsztam ki a nagyobbak kezei közül : ). Aztán a következő napon már a kis újonc is beállt... hát őőő... mozogni egy kicsit, az eredményekről talán majd ő nyilatkozik : ).

Pénteken fejezte be látogatását, szuvenírként természetesen egy kis  izomlázzal távozva.

Aztán a vizsga után (ami egyébként általánosan jól sikerült) jött a pihenős nap, és jól kiengedtük a fáradt gőzt (pedig aztán a menzán se káposzta, se bab).

Mindent összegezve csak azt tudom elmondani, amit eddig is tudtam volna: így leírva annyira nem nagy dolog, átélve annál színesebb. Tessék beszabadulni ezerötszáz 5-12 éves gyerek és jópár kamasz közé, és akkor majd kiderül.

Persze, Gerbera postjához igazodván ezen téma is felébresztette a gondolatot, hogy hány és milyen gyereket akarok (ami szintén része az egyelőre fogalmam sincs, mennyire fogjambepofám történetnek :D).

 Hazaérkezésem  után nem sokkal pedig kaptam egy... de ez már egy másik post témája. 

Nos, most, hogy így kiirtottam olvasóközönségemet, végre kiélhetem duhaj vágyaimat ezen az elhagyatott blogon, és leírhatok olyan dolgokat... amiket már rég le kellett volna.

Időközben volt egy edzőtábor, amiről annak idején biztosan mindenféle fantasztikus dolgokat írtam volna, most viszont már csak annyira emlékszem, hogy egyszer  majdnem kivasalt a villamos kocsistól-sofőröstül, meg összetalálkoztam régi arcokkal. Na de a mester! A japán nagymester (Ausztriából)! Az (ő) egy jelenség. Kicsi is, japppán is, és annak ellenére, hogy túl van a 60-on, két dolgot bír még mindig nagyon: a fizikai megterhelést és az alkoholt. Mindezeken kívül csak az tudja elképzelni így látatlanban képességeit, aki látta a Star Wars ep3-ban Yodát harcolni. Elmutogatta a feladatot, amiben volt egy (húha, most leszek bajban a japán kifejezésekkel, írásjelek híján, félresikerült angol próbálkozással) gyakutsuki (ütés azzal a kézzel, amelyik a hátrébb levő láb oldalán van).  Hát aki azt az ütést LÁTTA a szemével, az előtt le a kalappal, mert kevés ember vette fel magas fps-ű kamerával. Az edzésekkel csak egyetlen apróka bajocska volt: a mester, mivel japánból jött, de ausztriában él, hát khm... nem teljesen tiszta angolsággal magyarázta a tennivalókat.

Történt, hogy egy fejrúgás ellen bemutatandó blokk+kontra technikát mutatott be, amiről aztán elmondta, hogy persze sokféle szép módja van, nem csak ez: "not only das". De mint megtudtam, nem ez volt a legkomolyabb multilang beszólása, mert múlt évben felhangzott a "one mawate zurück" (mawate: megfordulás) kifejezés, aminek a hatására a karatékák legalább három nyelven nem tudták, mitévők legyenek.

Aztán volt ilyen vizsgaszerű izé is, ami már (számomra) nem annyira vidám: mindent szépen begyakoroltunk az egyébként nemrég csapatunkhoz került sráccal, csak az egyik típusú páros gyakorlatra (Ju Ippon/Jiyu Ippon kumite) már nem maradt idő a felkészülés során, és azt annak rendje és módja szerint el is rontottuk (sőt, nagyrészt én számoltam el egyszer, és ebbe jól belekevertem őt is).

Annak rendje s módja szerint jól el is buktuk, bár - és lehet, hogy magyarázkodásnak tűnik - más is esett már ilyen hibába, és neki többedik hibázásra is engedtek ismételni, nekünk nem. Hogy ennek köze volt -e ahhoz, hogy a vizsgáztató testvére marhára utálja az edzőmet (vagy legalábbis alátesz, ahol tud), vagy egyéni döntés volt, az tulajdonképpen tökmindegy.

Azért nem esett jól, amikor az értékelésnél mindenki előtt hangosan elmondta, hogy "szinte mindenhol voltak apróbb hiányosságok", 10 perccel később pedig már azt mondta, hogy neem, semmivel nem volt baj, csak hát a Ju Ippon. Hát jó, kösz.

Nem baj, ennyivel ügyesebbek lettünk a felkészülés alatt. Majd jövő nyáron. Nem hajt a tatár, a tudás meg nem az övfokozatban rejlik.

Plusz: időközben Szegedre látogatott Gerbera, de az ő kalandjairól a saját érdekében nem szeretnék túl barokkosan fogalmazni :), legyen annyi elég, hogy életre szóló barátságot kötött vele az absztinencia és a narancssárga lavór :D

Hangulattrack:

Cavender - Perfect Star